Gyantázás

A gyantázás a legelterjedtebb szőrtelenítő módszer, nagyobb felületek gyors kezelésére is megfelelő. Hátránya, hogy a bőr bársonyosságát adó piheszőröket is eltávolítja, emiatt a bőrfelület tapadóssá válik. A melegített gyanta égési sérülést, pigmentzavart okozhat, ez a mai korszerű termosztátos gyantamelegítőkkel és a patronos gyantával már nem fordul elő. A gyanta viszont szintén allergizálhat, laza hámszerkezet esetén leemelheti a szaruréteget, nagyfelületű sérülést hagyva maga után (bizonyos akne elleni gyógyszerek szedése esetén a gyantázás ellenjavallt). A gyantázás legrettegettebb szövődménye azonban a benőtt szőrök keletkezése. A folyamat lényege, hogy a szőrtüszőből kitépett szőrszál újranövése kapcsán nem talál ki az eredeti hámcsatornán át a felszínre, hanem eltéved a hámrétegek között, és ez a visszafordult szőrszál idegentest-reakciót vált ki, gyulladásos csomóképződéssel, gennyesedéssel. A folyamat addig nem nyugszik meg, míg a szőrszál ki nem hámlik vagy ki nem lökődik a hámból. Egyszerre egymás mellett sok szőrtüszőt érinthet a folyamat, kifejezetten csúnya bőrképet hagyva maga után. A gyulladásos csomók ráadásul pigmentációs rendellenességgel gyógyulhatnak.

Régóta ismert eljárás, amely gyökerestől tép ki a szőrszálakat. Egy-másfél hónap is eltelhet a következő alkalomig. A szőrtelenítés műveletét otthon, magunk is elvégezhetjük, de természetesen a kozmetikusok is foglalkoznak velel. A gyantát addig hevítik, míg folyékonnyá válik - nem szabad tovább melegíteni, hiszen ha a test hőmérsékleténél forróbb, elégeti a bőrt. Ez a módszer, főleg az első alkalommal, elég fájdalmas; szerencsére a lábszár nem tartozik a legérzékenyebb testrészek közé. A következő kezeléskor a szőrszálak hossza legalább 4 mm legyen, hogy a gyanta tapadjon.